A szakállnak számos funkciója volt az emberiség történetében. A korai emberek melegítésre és megfélemlítésre használták a szakállat, míg jelenleg főképpen a férfiasság kimutatására, divatból vagy egyfajta státuszként növesztenek arcszőrzetet.
Az őskori embereknek a szakáll meleget adott, védelmet és ugyanakkor megfélemlítésre is tudták használni. Az arcszőrzet megvédte a szájukat a kosztól, homoktól, tűző naptól és sok más környezeti elemtől. A szakállas ember arca sokkal erősebb állkapcsot sejtetett, ez kis optikai tuning pedig nagyban elősegítette őket, hogy sokkal félelmetesebbnek tűnjenek.
I.e. 3000-től I.e 1580-ig, az egyiptomi királyság hamis szakállat is használt, mely fémből készült. Ezt a műszakállat egy madzaggal kötötték az arcukhoz, melyet a fejükön rögzítettek. Ez a szokás jellemző volt mind királyoknál és királynőknél is. Az ókori egyiptomiak arról is ismertek voltak, hogy az állon található szőrzetet pirosas-barna, sötétbarna festékkel színezték.
A mezopotámiai civilizációk nagy gondját viselték a szakálluknak. Olyan készítményeket is használtak, mint a szakállolaj, annak érdekében, hogy szakálluk egészségesnek és ápoltnak tűnjön. Még fazonokat is kialakítottak. Vas csavarókat használva, kis gyűrűket készítve begöndörítették arcszőrzetüket. Az asszírok feketére, a perzsák pedig narancssárga-piros színekre festették szakállukat. Törökországban és Indiában a hosszú szakáll a bölcsesség és méltóság szimbóluma volt.
Az ókori görögöknél a szakáll a becsület jele volt. Ha valakinek levágták a szakállát az is csak azért történt, mert ezt kapta büntetésképpen. I.e. 345 körül Nagy Sándor elrendelte, hogy katonáinak nem lehet szakálla. Attól tartott, hogy az ellenfél katonái csata közben belekapaszkodnak, így ez hátráltatni fogja őket.
Rómában a szakállat vágták/formázták és ápolták.
Egy bizonyos Lucius Tarquinius Pricus arra bíztatta a népet, hogy használjanak pengét, annak érdekében, hogy megreformálja a higéniai szabályokat a városban. Mindezt I.e 616-578 között. Pricus próbálkozásai ellenére a borotválkozás nem lett elfogadott dolog egészen 454-ig. I.e. 454-ben egy csapat Szicíliai beutazott Rómába, hogy felépítsék saját borbély szalonjaikat, melyek Róma főutcáin voltak találhatóak.
Ezeket tipikusan olyan emberek használták, akiknek nem volt rabszolgájuk, máskülönben a rabszolga elvégezte volna helyettük a munkát. Végül Rómában lett trend a borotválkozás, melyre a filozófusok természetesen vállat vontak és megtartották szakállukat.
Az angolszászok a kereszténység megérkezéséig hordtak szakállat a 7. században, ekkor ugyanis a klérus törvénybe foglaltatta a kötelező borotválkozást. Az angol hercegek 1066-ig bajszot hordtak, amikor is I. Vilmos törvénykezésének köszönhetően le kellett vágni, hogy illeszkedjenek az akkori divat normáihoz. A keresztes hadjáratok kezdetével a szakáll növesztés is megkezdődött. 4 évszádon keresztül mindenféle arcszőrzet engedélyezett volt, akárcsak ma, amikor egy férfi ember megannyi szakáll- és bajuszforma közül válogathat. 1535-ben a szakáll újra divat lett és mindenféle méretben, hosszban és formában találkozhatunk vele. Az angolszász férfiember az 1560-as években kezdett el igazán bekeményíteni szakáll téren.
Folytatása következik…
